A hovawart származása
A hovawart nagyon régi német kutyafajta
Neve a német hov, azaz hof = udvar, és a wart = őr szavakból ered. Tehát a hovawart elnevezés szó szerint is udvarőrző kutyát jelent.
Az eurázsiai hegyvonulatok vidékén már évezredekkel ezelőtt is nagy számban éltek hosszú szőrű, lógó fülű, nagytestű ebek. Körülbelül 800 évvel ezelőtt ezekből alakultak ki azok a kutyák, amelyeket haszonállatok terelésére, vigyázására, valamint a gazdaságok őrzésére használtak az emberek. Ezek szinte mindegyike rendelkezett azokkal a külső és belső jegyekkel, amelyek a mai hovawart és több más kutyafajta leírásában is szerepelnek.
Az első dokumentáció
1210-ből származik. Ekkor a német Ordensritterburg várát szláv hódítók ostromolták. A kastély lakóit lemészárolták, de az úr csecsemő fiát a kastély egyik hovawartja megmentette. A kutya annak ellenére, hogy maga is megsérült, a szomszédos kastélyba hurcolta az aprócska gyereket. Ez a fiatal fiú, Eike von Repkow a német jogtörténet legendás alakja. Ő írta a a legrégebbi német törvénykönyvet. Az 1274-ben megjelent törvényszöveg a Hovawartot azon kutyák közé sorolja, amelyért kárpótlást kellett fizetni, ha megöli vagy ellopja valaki. 1473-ban Heinrich Mynsinger az „Öt nemes fajta” egyikeként írta le, amely hasznos volt a gonosztevők nyomon követésére.
A hovawart a művészetben is megjelent
Sebald Beham (1500-1530) paraszti életet ábrázoló metszetein olyan küllemű kutyákat örökített, melyek hasonlítanak a mai hovawartra. Albrecht Dürer „Lovas, halál és az ördög” című, 1513-ból származó rézkarcán a lovagot egy hovawart kinézetű kutya kíséri.
Sajnos az 1500-as évektől a hovawart népszerűsége fokozatos hanyatlásnak indult. Az újabb fajták, mint például a német juhászkutya – melynek kialakításához a hovawartot is használták -, már-már felváltották a fajtát, mígnem a huszadik század elejére majdnem teljesen eltűnt.
Ebben az időszakban a hovawart gyűjtőnév volt. A nagy, robosztus, közép-hosszú szőrű, lógó fülű kutyák a házak, gazdaságok, jószágok őrző kutyái voltak. A 19. században a kutyafajtákkal foglalkozó írásokban ismét találkozhatunk a hovawarttal. L. J. Fitzinger: „A kutya és azok fajtái” című 1876-os kiadványában egy, a hovawartra nagyon emlékeztető kép található. L. Beckmann 1894-ben megjelent, „A kutyafajták” című könyvében említi meg a hovawartot.
Kurt Friedrich König
1915 körül egy csapat hovawart rajongó Kurt Friedrich König zoológus vezetésével úgy döntött, hogy megpróbálja megmenteni a fajtát.
A Fekete-erdő vidékén fellelt hovawart jellegű kutyákat König keresztezte magyar kuvasszal, újfundlandival, német juhásszal, leonbergivel, berni pásztorral és afrikai vadászkutyával.
1922-ben vették fel az első hovawart almot a német tenyésztési nyilvántartásba.
Megbízható, nyugodt, engedelmes, barátságos és éber
Curt F. König álma az volt, hogy egy megbízható, nyugodt, engedelmes és barátságos, örökösen figyelő, minden apró külső ingerre reagáló, idegenekkel szemben bizalmatlan, éber, rettenthetetlen, jó munkakészségű, őrző-védő kutyát hozzon létre. Ennek a célnak elérésére 1922-ben, a németországi Thale-ban került bejegyzésre az első hovawart-egyesület: „Hovawart Verein für Deutsche SchutzHunke e.V” (Német Őrzőkutyák Hovawart Egyesülete) hivatalos néven.
Éppen ebben az időszakban tiltották meg német juhászkutya tenyésztők országos egyesülete tagjainak az ún. hosszúszőrű németjuhász, tenyésztését, mivel szerintük a fajta szőrzete nagyon érzékeny az időjárásra. Így aztán a hosszúszőrű németjuhászok elkeseredett tenyésztői a hovawartosok között találtak otthonra. Ennek köszönhető az, hogy a jelenlegi hovawartok körülbelül 30% úgynevezett juhászkutyagént hordoznak magukban.
A König család kitartó és fáradságos tenyésztői munkája eredményeként 1937-ben a Német Kennelklub hivatalosan is elismerte a Hovawart fajtát.
A tenyésztői munka a második világháború kitörésével abbamaradt. Képességei révén sok hovawart részt vett a háborúban, így 1945-re már csak néhány példány maradt. A fajta iránti lelkesedés azonban megmaradt, és 1947-ben Otto Schramm és néhány rajongó új klubot alapított, a Rassezuchtverein für Hovawart-Hunde Coburgot, amely ma is létezik.
A háború utáni években
A korábbi egységes tenyésztői közösség több kisebb csoportra szakadt.
Az NDK területén például jogilag teljesen új helyzetben kellett folytatni a tenyésztői munkát. Az 1948. évi VDH (Verband für das Deutsche Hunkevesen) alakulóülésére a fajta kialakítója, Curt F. König talán személyes sérelem miatt nem fogadta el a meghívást, és maga helyett a coburgi hovawart-tenyésztők vezetőjét küldte el az eseményre. Ennek megfelelően a „Hovawart-tenyésztők Egyesülete – Coburg” lett a VDH által hivatalosan kinevezett, és később az FCI által nemzetközileg is elismert hovawart-tenyésztő egyesület.
A munkakutya
1964-ben a coburgi egyesület elérte azt a célját, a fajta hivatalosan megkapta a „munkakutya” kategóriába való besorolást
Ennek következtében a tenyésztésben résztvevő hovawartoknak teljesíteniük kellett a munkavizsga követelményeit. A munkavizsga-kötelezettséget 1973-ban az FCI standard leírása is rögzítette.
