Hétvégén Szerbiában, Ada városában voltunk CACIB kiállításon.
Még előző nap mindent bepakoltunk. Már korán reggel meleg van. Hárman megyünk a kiállításra plusz két kutya. Már régóta tervezem, hogy lecserélem az autót nagyobb, mert ez a kis „bogár” nem tud kitágulni. Azért valahogy beférünk, szerencsére működik a légkondi. Időben vagyunk.
Az utunk sima volt, de a határra érkezve szembesültünk vele, hogy pünkösd lévén rengetegen utaznak. Olyannyira, hogy meg sem mozdul a kígyózó sor. Próbálunk helyezkedni, Röszkéről átmegyünk Ásotthalomra, de sajnos ott sem jobb a helyzet :-/ A kutyákat felváltva sétáltatjuk, itatjuk. Egyértelmű, hogy sokan jönnek a kiállításra. Két órával később már mindenki idegesen telefonál. Valakinek sikerült a szervezőkkel beszélni. 1 óráig várnak ránk. Nagy nehezen, 3 órás késéssel átjutunk a határon és vágtatunk, mint a megbokrosodott lovak. 1 óra előtt 5 perccel sikerül regisztrálnom. 13:30-kor hívnak a ringbe. Már elmúlt az idegesség, így aztán higgadtan tudtam felvezetni Mirát. Prézlit az egyik unokánk vezette fel. Nagyon ügyes kislány, akarom mondani nagylány. Pontosan olyan ütembe fut a kutyával, ahogy kell és a beállítást is a tanultak alapján végzi.
Siker! Mindkét hovi tetszik a bírónak. Mira BOB (fajtagyőztes), Prézli BOS.
Most már mehetünk ebédelni. Délután rendezik a CACIB kiállítást. Addig a hatalmas fák árnyékában elvagyunk, mint a befőtt. Néha sétálunk egy kicsit, néha nekiállunk kifésülni a kutyák szőrét. Tele van a talaj valami ragacsos terméssel, azt kell eltávolítani.
Kezdődik a délutáni kiállítás. Sajnos aszfaltos sportpályán kell felvezetnünk a kutyákat és eléggé fel van melegedve a talaj. Elég sok kutyafajtát bírálnak előttünk. Végre ránk kerül a sor. Ennek a bírónak is tetszik mindkét kutya. Az eredmény ugyanaz, mint délelőtt, de most már a CACIB címet is bezsebelték Prézliék.
Nagy a boldogság, mert ezzel az eredménnyel Prézli megszerezte az International Show Champion C.I.E. címet, MIrának pedig már csak egy külföldi kiállításon megszerzett CACIB címre van szüksége.
